PEST MEGYEI KUPA - 1. FORDULÓ

GALGAGYÖRKI SE - TURA VSK 1-4 (1-4)
Galgagyörk, V.: Futó T. (Sipos L., Deli K.)
GALGAGYÖRKI SE: Csitári - Mohácsi, Szigetvári (Katona, 75.), Gerhát, Csörgő (Benyó, 46.), Pintér (Bölkény, 61.), Szabó (Antal, 46.), Papp (Kupecz K., 46.), Horváth I., Kokavecz (Zakara, 46.), Krivánszki.
TURA VSK: Szilágyi - Oláh, Tóth-Máté T., Sallai, Szénási, Seres, Rajzinger Á., Kürti, Hajdú (Fera, 63.), Kovács, Zadravecz. Edző: Tóth-Máté Imre
GÓLSZERZŐK: Horváth I. (29.) ill. Rajzinger Á. (2.), Szénási (3.), Hajdú (13.), Tóth-Máté T. (33.)
SÁRGA LAP: Szabó, Antal, Krivánszki, Gerhát ill. Szénási, Tóth-Máté T., Sallai
KIÁLLÍTVA: Oláh (68.), Katona (86.)

Tóth-Máté Imre: - Vissza az 1970-80-as évekbe. Villanyfényes FALUSI meccs retro az éjszakában. Ezen a napon visszaidéződött az a feeling, amikor még én voltam kb. annyi éves mint most a Tura VSK felnőtt csapatának tagjai (s talán a csapatot Vörös Meteornak hívták). Számtalan azonosságot vagy hasonlóságot véltem felfedezni ezen a Pest Megyei Kupa mérkőzésen, amelyet augusztus utolsó napján játszottunk Galgagyörkön 19 órás kezdéssel. Nagyon rossz talajú, egyenletlen felületű, sok helyen fűhiányos, máshol magasra nőtt ősgyeppel rendelkező foci (direkt írtam így, hogy nem futball) pálya. Alacsonyabb osztályú, de roppant motívált hazai csapat, aki minden eszközt bevetett a remélt siker érdekében és aki 10 perc alatt verte meg saját magát a (túlzott akarás okozta), kapott potyagólokkal, így ezért utána már jöhettek és jöttek is durvaságok, a szócsaták, a tumultus jelenetek, a roppant érdekes játékvezetői ítéletek, a különböző okok miatt több alkalommal is percekig álló játékkal, hol a sérültek ápolása, hol a sípmester hosszú szóbeli "tanításai" vagy éppen a közönség egzecíroztatása miatt. Természetesen nem maradtak el a színes kártyák sárga és piros változatai sem. Hogy aztán ezek megfelelő számban kerültek-e elosztásra az már véleményes, pont annyira mint az ítéletek jó része. Igaz a "spori" sem volt rosszabb mint a csapatok csak hát a bűnbakot - mint már a mi időnkben is - sokszor megtaláltuk az akkor csak bírónak nevezett mérkőzésvezetőben, aki mára játékvezetői elnevezést kapott. Igaz, végül is győztünk, de  a magam részéről nem tudtam felhőtlenül örülni. Abban azért bízom, hogy a csapatunkban lesznek olyanok, akik tanulnak majd belőle és ráébrednek, hogy ha nem is csendes játék a foci, de a megfelelő koncentráció kevesebb beszéddel sikeresebb lehet(ne). Valamint, hogy a játékvezetőnek "mindig igaza" van (még akkor is ha nincs!!!)

Képek ITT